2015. június 1., hétfő

Ajándékom → Ballagási póló

Újabb poszttal jönnék. ^^

   Nyolcadikos diák lennék, aki két hét múlva elballag. Megkértem a legjobb barátnőm még áprilisban, hogy készítse el a ballagási pólóm. Tegnap délután hozta is. Nem értettem, hogy mi tart ennyi ideig. Mikor megláttam rájöttem. Kicsit csalódott is voltam, hogy a születésnapomat is elfelejtette, de kiderült, hogy ez a póló arra is szól.

Kimi Räikkönen
   A hátuljáról nincs kép, de az is nagyon állati lett. Imádom a csajszi rajzait, nagyon tehetséges. Direkt ilyen chibi-ket kértem, mivel ezek aranyosak és direkt a kedvenc F1-es versenyzőmet, Kimi Räikkönen-t. Összesen nyolc filccel készítette el. Annyira megszerettem, hogy le sem bírtam tenni, egész nap ezt nézegettem. 

Mégegyszer köszönöm ezt a szép ajándékot. <3 Imádom!

2015. május 29., péntek

Köszönetnyílvánítás → Sosem fogom elfelejteni!

Ez egy személyes jellegű szöveg egy számomra fontos emberhez. Köszönöm neki! 


   Sosem hittem volna, hogy ilyen jellegű szöveget fogok írni, de megteszem. Megteszem egy olyan emberért, aki sosem tett bennem kárt, aki mindig mellettem állt és vigyázott rám. Minden egyes szavával igaza volt, belátom. Mégha akkor nem is fogadtam el, utána pár órával már értettem a lényeget. Még senkivel nem kerültem ennyire szoros kapcsolatba mint vele. Sosem hittem volna, hogy pont ő lesz az, aki kiáll mellettem jóban-rosszban egyaránt. Mindig tudott olyan dolgokat mondani, melyeket senkitől sem hallottam. Tudta bennem tartani a lelket akkor, mikor senki nem állt mellém, mikor mindenki kiutált. Nála jobban nem ismer senki. Már nagyon rég óta nem tudok mással őszintén beszélni, megbízni rajta kívül.
   Május 20-án - a kirándulás estéjén - egyedül voltam a szobában. Akkor döbbentem rá, hogy mit is jelent nekem ez az egész. Talán akkor éreztem elsőnek a hiányát igazán. Akkor kattant át bennem valami, amit egész évben nem így gondoltam: fogy az időm és nem akarok elmenni mellőle, nem akarom, hogy útjaink kettéváljanak.
   Miután hazajöttünk, bevallotta, hogy ugyan úgy én is hiányoztam neki, mint ő nekem. Nagyon jól esett ezt hallani. Akkor éreztem azt, hogy engem is lehet szeretni, hogy én is tudok hiányérzetet kelteni más ember lelkében. Rájöttem: ezt a maradék két hetet ki kell használom. 
   Ebből egy már eltelt. Rohamosan fogynak a napjaim. Elterveztem, hogy elmondom neki, mit is jelent számomra, de sosem volt meg rá a megfelelő alkalom. Ma végre rávettem magam és közöltem, hogy az elkövetkező egy hétben hiányozni fog. Mikor elmondtam éreztem az önzetlen szeretet erejét. Éreztem, hogy az érzés kölcsönös és nem szabad feladnom a harcot. Le kell győznöm a gondolataimat, nem szabad arra gondolni, hogy csak egy hetem van vele. Azt az időt ki kell használom.
   Minden reggel azt várom, hogy mikor jelenik meg, mivel tudom, boldog napom lesz, ha jelen van. Csak annyit tartottam furcsának: már a legkisebb problémámat is észrevette és segített rajta. Ha nem támogatott volna, akkor már én sem lennék. Attól a gondolattól, hogy lesz valaki velem, aki szeret, leküzdöttem a félelmem és bátran tudtam megállni az iskola előtt.
   A kétszáz ember közül egy tud velem bánni, egy ismer és egy tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Mindig meg tudott nyugtatni amikor ideges voltam, akár a puszta jelenlétével is. Elég volt vele szembemenni a lépcsőn, máris jobban éreztem magam a nap további részében. 
   Sokat beszélgettünk szünetekben és volt olyan alkalom is, amikor visszamentem hozzá. Nem gondoltam volna sosem, hogy még a másfél óra is kevés lesz nekünk. Szinte mindenről tudunk beszélni, minden témában. Segít és támogat, ami mindennél fontosabb.
   Nem fogom sosem elfelejteni, hog mennyi mindent tett értem és Őt sem. Úgy érzem egy őszinte lelki társra találtam. Ebben az egy hétben megpróbálom neki viszonozni ezt az utóbbi két évet, a ballagás után pedig nem hagyom, hogy az útjaink külön váljanak. Ezt még meg tudom neki ígérni!

2015. április 9., csütörtök

Új rajz → Ferrari SF15-T

Sziasztok! Igen, nagyon régen nem írtam új részt.

  Ebben a bejegyzésben a legújabb autómról fogok írni, a Ferrari SF15-T-ről. Azt hiszem februárban végeztem a rajzzal.

Ferrari SF15-T
   Mint látjátok, ezen is rajta van a bűvös 7-es szám. Ebből kiderül, hogy ez is Kimi Räikkönen autója. Sokat nem tudok róla mondani, de az a lényeg, hogy - Kimi szerint - versenyképesebb, mint a tavalyi "disznó". Eddig két futam volt, az egyiket meg is nyerte a csapat, a másikon pedig elért egy harmadik helyet. Ezt az új csapattársa, Sebastian Vettel érte el, Kimi Melbourne-ben kiesett (hála Felipe Nasr-nak, aki az első körben nekiment oldalról), Sepang-ban pedig utolsó helyről felhozta a negyedik helyig a Mercedes-ek mögé. 

   Ezt a verseny járművet James Allison tervezte. A többi járgányon "push-road" felfüggesztés van, ezen pedig "pull-road". Elvileg ez nem fekszik Kimi-nek, a gyakorlatban viszont ez nem így mutatkozik. Mindenki bizakodik, és #ForzaFerrari!

2015. január 21., szerda

Legújabb rajzom... ami nem is olyan új. :)

Üdvözlök mindenkit újra! :)


       Ahogy a címben is szerepel, megmutatom a legújabb rajzomat, ami nem is olyan új. Még a nyáron készítettem, sajnos azóta nem rajzoltam. 

Ferrari F2007
Ez volt a legutóbbi kreálmányom, amit még nem mutattam meg a Nagy Világnak. Talán erre vagyok a legbüszkébb. :) De ne csak itt áradozzak róla! Mesélek is egy kicsit az autóról, hátha esetleg valaki nem ismeri. 
       Ez a Ferrari 2007-es, utolsó világbajnoki autója, az F2007. Ezzel nyerte Kimi Räikkönen az első világbajnoki címét, de lehet az utolsót is. 1 ponton múlott az, hogy győzött. Akkor még izgalmasak voltak a versenyek, nem úgy, mint manapság, az utóbbi 5 évben.
       Az ötlet onnan jött, hogy kifestettük a szobámat narancssárga, és olyan jól mutatott volna valami a falon. Arra gondoltam, rajzolok  valamilyen autót és kiteszem a falamra. Megrajzolni megrajzoltam, de kitéve nem lett, mivel ahhoz nem elég szép. Járt már rajzversenyeken is, nem is egyen, amiért még büszkébb vagyok rá.
       Az arányokkal van némi probléma, ami a sok gyakorlással elharitható is lesz. Kicsit sűrűbben kellene nekiülnöm rajzolni, csak sajnos nincs időm. A következő az biztos, hogy a január 30-án lelepleződő autó lesz. 

 Remélem tetszett ez a bejegyzés is. Nyugodtam irhattok kommenteket, azokat mindig szívesen fogadom. Ha kérdésetek van, azt is bátran megfogalmazhatátok, megpróbálok rá válaszolni. :)

2014. augusztus 26., kedd

Legjobb rajzaim

Üdv újra! 


Sokan írták már nekem azt, hogy tegyek ki egy pár rajzot. Hát itt is lennének.
Ez az első kép egy F1-fanart, Középen a kedvencemmel, Kimi Räikkönen-nel. Bal bal a Lotus F1 Team versenyzője, Romain Grosjean látható, jobb oldalon pedig Kimi csapattársa, Fernando Alonso.
Ez a kép Kimi idei versenyjárművét tükrözi szemből, a Ferrari F14T-t.  Hosszadalmas munka volt megrajzolni, de még mindig nem az igazi. Ez életem első Forma 1-es autója, ezért nagyon büszke vagyok rá.

Az utolsó kép pedig egy limitált szériás Ferrari-t ábrázol, a LaFerrari-t. Összesen 499 db-ot gyártottak belőle, de még a gyártás kezdete előtt megvették az összeset. Egy 800 Le-s V12-es motor hajtja, meg még kapott mellé egy 163 Le-s villanymotrot is. Így az össz teljesítménye 963 Le.


Remélem tetszettek a rajzok és a leírások, várom a kritikákat és a kommenteket. Mindenkinek szép napot! 

2014. július 6., vasárnap

Lucy, a nagy felfedező

  Lucy, a nagy felfedező  

    Egy szép nyári reggel felkeltem az ágyból. Szokásosan kimentem reggelit készíteni, aztân zuhanyoztam és felöltöztem. Bementem a szobámban, kerültem az erkélyre és hagytam, hogy fújja a hajam a szél.  
    Flóra vagyok, egy 14 èves lány. Szeretem az állatokat és mindig egy kutyust kértem, mikor kérni lehetett. A szüleim pedig sosem engedték nekem. Ha láttam kóbor kutyákat az utcán, mindig odamentem és megsimogattam őket. Anya nem engedte meg, mert nagyon piszkos állatnak tartotta őket. Apa azért, mert szerinte nem tudnám ellátni a kutyát. Én viszont hiába mondtam, hogy nincsenek barátaim, csak annyit mondtak: "Szerezz barátokat, nem kell a kisállat!" Nem hallgattak meg.             Elmentem, úgy gondoltam kicsit sétálok az utcán.
Kinyitottam az ajtót és megláttam a lábtörlőn egy aranyos sárga golden retrivert. Azonnal megszerettem. Fogtam a kezembe és elfutottam a lehető legmesszebbre. Eljutottam az erdőbe vele, letettem a fűbe és elkezdtem simogatni a hátát. Selymes tapintású rövid szőre csiklandozta a tenyeremet. Mikor rátévedt a kezem a nyakára, megláttam rajta egy nyakörvet. Kicsit elkeseredtem, mivel azt gondoltam, vissza kell vinnem a gazdájának. Elolvastam, milyen címre kell elvinnem. Nagy meglepetésmre ez állt rajta: "Sok szerettel Flórának." Meglepődtem és megöleltem a kutyust.
- Te mostmár az enyém vagy! - kiáltottam boldogn - de mi legyen a neved? Egy kis töprengés után rájöttem.
- Lucy-nek foglak nevezni. Pontosan illik egy ilyen szép kislánynak, mint te vagy.
Lassan kezdett az idő dél felé közeledni. Muszáj volt hazamennem. De egy kérdés felmerült bennem: Hová teszem addig Lucy-t? Nem hagyhattam ott, így hazavittem. Tudtam, hogy nem fognak neki örülni.
Mikor hazaértem, éppen senki sem volt a láthatáron. Gyorsan becsempésztem a szobámba, letettem az ajtó mögé és rátettem egy kartondobozt a kutyusra. Gondosan kilyukasztottam a tetejét, hogy azért kapjon levegőt, majd becsuktam a szobaajtót és elindultam ebédelni.
- Szia kicsim! - szólt kedvesen anya - jól aludtál?
- Nem anya, nem! - vallottam be őszintén - nem tudok mostanában jól aludni.
- Miért nem? Valaki bántott?
- Igen, bántott. Méghozzá te!
- Mivel kislányom? Mivel? - faggatózott anya.
- A kutyusos témával. Nem engedsz nekem egy kisállatot sem, pedig hamarosan 15 éves leszek! - mondtam, majd felrohantam a szobámba Lucy-hez. Gyorsan levettem a dobozt róla, felkaptam és felültem az ágyamra vele. 
- Oh, drága Lucy-kém! Attól félek, ha anya tudomást szerez rólad, kidob a házból vagy elküld egy menhelyre. - beszéltem Lucy-nek, miközben simogattam a puha bundáját.
Kaptam erre választ is: Lucy megnyalta az arcomat. Egyszer kopogtak a szobám ajtaján. - Flóra, kicsim, nyisd ki az ajtót kérlek! - szólt át az ajtón keresztül. Nagyon megilyedtem, hirtelen bedugtam Lucy-t a takaró alá.
- Kérlek maradj ott és nemozdulj! - suttogtam neki.
Elmentem és kinyitottam az ajtót, majd leültem az ágyra Lucy elé. Anya bejött, majd ő is odaült mellém.
- Nagyon sajnálom. - mondta anya.
- Ch! Mit sajnálsz? Azt, hogy nem engedsz nekem egy kiskutyát? - válaszoltam mérgesen.
Hirtelen hallottunk egy pufannást, meg egy halk nyüszítést.
- Mi volt ez? - kérdezte anya ingerülten, majd odament az ágy végébe és meglátta Lucy-t.
- Flóra, ez mitkeres itt? - szólt idegesen - megmondtuk, hogy nincs kisállat! Honnan szedted?
- Reggel mikor felkeltem, elmentem sétálni. Mikor kinyitottam az ajtót, a lábtörlőn ez a kutyuska feküdt. Megnéztem a nyakörvét, hogy kihez tartozik, de csak ennyi volt ráírva, amit látsz te is rajta. - magyaráztam neki.
-"Sok szeretettel Flórának" - olvasta fel hangosn és Lucy őt is megnyalta - Végülis, nagyon aranyos. Megtarthatod!
- Köszi anya! - feleltem kedvesen, majd megöleltem.
Ezzel a nagy lendülettel kikaptam a kezéből Lucy-t és elvittem sétálni. Boldogan jött utánam, nem zavarták az autók, a biciklisek, meg a gyalogosok. A kisebb gyerekek megsimogatták a puha fejét. Lucy élvezte a késztetést, azt, hogy ennyire szerették az emberek. Elmentünk az erdőig, majd vissza. Lucy annyira elfáradt, hogy mikor feltettem az ágyra, azonnal elaludt.
     Teltek múltak a hónapok. 6 hónap múlva Lucy már nagyon szép, nagy kutya lett. Gyönyörű aranysárga bundáján csillogott az őszi napsugár. Reggel Lucy keltett mindig, amikor suliba kellett menni. Előtte mindig elvittem sétálni, majd vettem neki egy gyönyörű nyakörvet, aminek az adattábláját otthon elkészítettem. Aztán elmentem a suliba. Mikor hazajöttem, akkor olyan jó volt, hogy Lucy odaszaladt hozzám és megnyaldosta az arcomat. De egy nap mikor hazaértem, nem jött elém. Hiába hívtam, nem jött. Nagyon megilyedtem, ezért körbejártam az egész lakást, de nem találtam sehol. Felmentem a szobàmba és nyomtattam plakátokat, amiket a városba mindenhol kiraktam. Hosszú napokig csak lestem a telefonom és sírtam az ágyamban. 2 hét múlva megcsörrent a telefon. Felvettem. Egy kedves női hang közölte, hogy látta a menhelyen a kutyust. Rögtön odasiettem, megnéztem a ketreceket és megpillantottam Lucy-t. Nagyon meglepődtem! Le volt soványodva, alig tudott mozogni és a szőre is gubancos volt. Kinyitottam az ajtót. Lucy nehezen, de odakúszott hozzám. 
- Látom ez a te kutyusod! - szólalt meg a gondozó.
- Igen, az enyém! Hogy került ide? - kérdeztem a fickótól.
-Mentünk egy gyűlésre és megláttuk az út szélén feküdni. Megnéztük, hogy van-e gazdája és láttuk a te nevedet. Flóra, ugye?
- Igen, én vagyok. - jelentettem ki - miért ilyen furcsa?
- Valószínűleg eltört a lába, azért nem tud mozogni. Bevittük a dokihoz, de csak a gazdi beleegyezésével lehet vele bármit is kezdeni. A recepciós nő hívott fel téged.
- Oh, drága Lucy-m! Elviszlek a dokihoz!
     A fiú elkísért az orvoshoz. Beleegyeztem a műtétbe. Sokat kellett várnom, mire kiszóltak, minden rendben van. Azt mondták, 3 hét múlva rendbe fog jönni. Minden nap vittem neki az ételt, megfürdettem, kifésültem a szőrét. Mikor letelt a 3 hét, boldogan mentünk haza mind a ketten.
     Így sikerült megmentenem Lucy életét, aki nagyon hálás volt nekem ezért. Volt egy barátom, akit sohasem felejtek el. Mindig emlékezni fogok ezekre a napokra, amiket együtt, boldogan éltünk át.

2014. június 9., hétfő

RUSH - Hajsza a győzelemért

Most a kedvenc filmemről fogok írni. Ez pedig a: RUSH - Hajsza a győzelemért. Nagyon megtetszett nekem. Mikor meghallottam, hogy magyar szinkronnal is megjelent, azonnal utánakerestem. Nem csalódtam benne! Megtetszett. Érdekelt eddig is az, hogy mi történt 1976. augusztus 1-jén. Már tudom. Most viszont teszek egy rövid ismertetőt a filmről. James Hunt és Niki Lauda rivalizálásáról szól egészen a Forma 3-tól a Forma 1-ig. Hunt hatalmas sikereket arat az F3-ban, de egyszer jön Lauda, aki le akarja söpörni Hunt-ot a pályáról. Egy idő után Lauda bevásárolja magát az F1-be. Okosabb, mint az egész csapat, egy éjszaka alatt teljesen újraépítik az autót, ami kettő másodperccel jobb kört teljesít. Mikor ezt Hunt megtudja, ő is menni akar az F1-be. A csapatfőnök, Haskat, létrehoz neki egy saját csapatot saját autóval: Haskat Racing néven. Hunt jól is megy vele, de nincsenek szponzorok így bezárt az üzem, új csapatot kell találnia. Eközben Lauda leigazol a Ferrari-hoz. Végül Hunt is kap ülést a McLaren-nél. Lauda jobban megy egészen 1976. aug. 1-ig, amikor egy baleset következtében 500 fokos tűzben életveszélyes égési sérüléseket kap. Addig míg ő a kórházban van, Hunt sorra nyeri a versenyeket. Ebből erőt merít Lauda, és a balesete után 28 nap múlva ő is visszatér az F1-be. Abban az évben Hunt lesz a Világbajnok, majd később visszavonul. Lauda utána mégegyszer Bajnok lett. Hunt 46 évesen meghalt, Lauda pedig a mái napig is él. Ennyi lenne ez a rövid összefoglaló. Akinek megtetszett, az bátran nézze meg. Nem fog benne csalódni! :)